Immunrendszer

Fehér vérsejtek, - a test védelmezői
 
Abból is kiindulhatnánk, hogy láthattuk, mennyire elerjedt testünkben a méreg az évek alatt a helytelen táplálkozás következtében. Ugyanez a helyzet a körülöttünk levő világban is. Körül vagyunk véve bacilusokkal, mikrobákkal. Nehezen lehetne rájuk fogni, hogy ezek 
barátságosak hozzánk. Mert minden, ami körülöttünk, ami bennünk van, a túlélésért küzd. Táplálékért. Testünk az immunrendszer kiépítésével védekezik a környezet támadása ellen. 
 
Öröklött védettség: 
 
Bőrünk megvéd bennünket a behatolni akaró hívatlan vendégektől. Testünk a bőrünk felületét sebum nevű olajszerű anyaggal vonja be, s az izzadság sem csak a test hűtésére szolgál. Savakat és sót tartalmaz, hogy megakadályozza a bacilusok vírusok behatolását. A test nyílásait; az emésztőszerveket, a légzőszerveket, és a húgyutakat nyál, nyálka és könny védi. A nyálmirigyek 
és a könnyzacskók is olyan anyagokat választanak ki, amelyek savakat és sót, különleges enzimet tartalmaznak, hogy megöljék, a behatolni készülő  bacilusokat, vírusokat. A savakban a vírusok elpusztulnak. 
 
Még a gyomor is fel van fegyverkezve olyan anyagokkal, természetes hogy a táplálékkal bejutó vírusokat, bacilusokat nem engedi túlélni, azok elpusztulnak a gyomorban. Testünket naponta átlagosan négy féle mikroba támadja meg. 
 
Ez azt jelenti, hogy évente legalább ezerötszáz támadás ér bennünket. A mikroorganizmusok tengerében élünk. Testünk állandó csatamező. Testünkben szörnyetegek élnek, förtelmesebbek kegyetlenebbül rombolnak, mint a bacilusok és a vírusok. A véredényekben folyton őrjáratot tartanak, önkényesen fölfalva minden idegen anyagot, ami nem nyeri meg a tetszésüket. 
 
Erőteljes fegyverük van, erős mérgeket tartalmaz, mellyel szétlőnek mindent, ami az útjukba akad, a sejtek falát is, ha a helyzet úgy kívánja. Képesek alakot változtatni, hogy becsúszhassanak a sejtek közé, hogy váratlanul támadhassanak. Jelzéseket adnak le, hogy cimboráikat is meghívják a bulira. 
 
Alig órák alatt meg ezer szerezhetik számukat. Nem kegyelmeznek az ellenségüknek. Megnyugodhatunk, ők a mi oldalunkon vannak. Ők a fehér vérsejtjeink, testünk és egészségünk védelmezői. 
 
Amint látjuk, mi sem várjuk éppen tétlenül a betolakodókat. Az emberi szervezetnek millió és millió évre lehetett szüksége, hogy kitermelje 
őket, és ilyen tökéletesen megszervezze működésüket. Ha rangsort kellene állítanunk, mondhatnánk azt, hogy az agy után a legtökéletesebb élő szerkezet a szervezetünkben az immunrendszer. Ezt azonban nem tehetjük. Testünket nem boncolhatjuk föl és állíthatjuk rangsorba. Nézzük meg a májat, milyen munkával halmozzuk el. A szívet, milyen terhelést rovunk rá stb. 
 
Ugyanakkor, ha a rangsorolásnak a végére érnénk, meglátnánk, hogy nemrégen még kidobták a mandulát, sugaras kezeléssel halasztották el a thymust, s az epefolyadékot csupán a szervezet egy végtermékének tartották. Mindez már rég megcáfolódott. Az ember megtanulta, hogy a testhez úgy közeledjék, mint a legtökéletesebb teremtményhez. Ha valaki ezt a tiszteletet nem adja meg, annak felbecsülhetetlen következményei lehetnek. 
 
De ha ismerjük testünket, meg tudjuk védeni. Attól tartok, elsősorban önmagunktól kell megvédenünk. 
A védelmi erõ legfontosabb katonái a granulocyták, phagocyták és a lymphocyták  A granulocytákhoz tartoznak a neutrophylek. A legszámosabb leukocita mozgó sejtek a neutrophylek. Ezek kisebbek és fürgébbek, mint a macrophagok, de egyébként hasonlóan kegyetlenek, feladatuk az ellenséges baktériumok irtása. Ez a mûvelet azonban olyan, mint amikor a méhecske életveszélybõl kiereszti fullánkját, és annak elvesztése után belehal. 
 
A phagocyták közé tartoznak a macrophagok, microphagok.  Az õrjáratuk során a macrophagok a vérben a fõ takarító illetve az utcaseprõ 
 
munkáját is végezik. Ezek a faló sejtek. Ami ellenséget találnak, egyszerûen fölfalják õket, majd kémiai fegyverükbõl jeleket adnak le társaiknak, hogy csatlakozzanak a falatozáshoz. A baktériumok megemésztése könnyen megy, mert el vannak látva erõs enzimekkel. Mindenütt ott vannak. Óriásiak, kegyetlenek, nem válogatnak a munkában. Az elfogyasztott mikrobák meg sem kottyannak nekik. Az ellenségrõl vegyi jelzést vesznek, mintegy felfûzik a skalpokat, s ez által stimulálják az egész immunrendszert. A T-segítõ sejtek ugyanis szagot fognak a vegyi jelzésrõl, és segítséget hívnak. A hívásra a T- gyilkos sejtek és a B-sejtek megjelennek, a helyszínen szaporodni kezdenek és megkezdõdik az ellenséges bacilusok elnyelése. 
 
Az immunrendszer képessége nagyrészt a lymphocyták aktivitásától függ. Megvédenek a baktériumoktól, a gombáktól és a vírusoktól. A lymphocyták különleges kiképzést kapnak más szervektõl, majd a thymus nyirokmirigyhez vándorolnak, további képzésre. Ez nem könnyû feladat, veszélyesebb, mint a katonai kiképzés, hiszen a sejteknek csupán csak öt százaléka éli túl. Ezek lesznek a T- sejtek, a szervezet véderõ parancsnoksága. Segítõ T-sejtek, gyilkos T- sejtek, a serkentõ, vagy elfojtó T- sejtek stb. Ha komolyabb fertõzés éri a testet, a T- sejtek száma lényegesen megemelkedik. Kép: T vel ellátott sejtek kiképzésen  
 
A gyilkos T sejtek a cytotoxic sejtek a test orgyilkosai. Elsõsorban azokat a sejteket támadják, amelyeket elfoglalták a baktériumok, vagy vírusok. A gyilkos T sejtek támadnak, mielõtt még a vírusok elkezdenének szaporodni. Szerepük van a rákellenes védekezésben is. A serkentõ vagy elfojtó T-sejtekbõl, (A B - sejtek ki és be-kapcsolását végezik) lesznek a B - sejtek Ezek a sejtek a különleges kiképzésüket a vékonybél 
 
nyálkaszövet sejtjeitõl, a nyirokrendszer csomótól, a májtól, vagy a léptõl kapják. A B - sejtek különlegessége abban áll, hogy ellentesteket képesek termelni, valamint osztódással szaporodnak, tehát számuk rövid idõ alatt óriássá emelkedhet. Ezek a plazmasejtek. 
 
Az ellentestek testünk legszámosabb védelmezõi az idegen behatolókkal szemben. ezek az immunoglobulinek Veszély esetén a különféle ellentestek száma elérheti a milliót is. Ha a csatának vége, a test leszereli a katonákat, csoportonként úgy kétezret tart fönn, ezek képezik a memória állományt, magyarán az immunitást. Az ellentestek fontos feladatot töltenek be védelmi rendszerünkben, a test mégis egy más biztosítékhoz is folyamodik. Egy anyagot állit elõ. Melynek neve interferon, ami a sejtben esetlegesen észrevétlenül megbujt vírus szaporodását 
lassítja. Ez különösen fontos a vírusos betegségek idején. 
 
A vírusok a legkisebb és legprimitívebb élõlények. Talán ez teszi lehetõvé, a végtelen alkalmazkodási képességüket, meg az, hogy a környezetük állandóan változik. A természetes környezet nem kényszeríti erõteljesebb tevékenységre. Az emberi szervezet az évezredek során fokozatosan fejlõdött. E század azonban ugrásszerû fejlõdést hozott. Magában az emberi szervezetben nagy változás történt. Míg korábban fõleg a természetes gyógymódokat alkalmazták, századunkban a szerves és a szervetlen kémia az ember gyógyításába is belépett. S ez vonatkozik a táplálkozásunkra is. Olyan anyagok jutnak be szervezetünkbe, amelyek megzavarják, védõinket, vagy éppen pusztítást végeznek közöttük. Ugyanakkor a vírusok nagyon könnyen alkalmazkodnak az új környezethez. Napjainkban mind több a vírusos támadás. Sajnos a gyógyszert még nem találták meg ellenük, a test immunrendszere elvet minden próbálkozást. Tehát csupán a test védelmére szorulunk. Újabb kutatások során azonban rájöttek a tudósok arra, hogy a megfelelõ sejtek ösztönzésével befolyásolható az interferon termelése. Ezt a szert a shiitake gomba, illetve a Ganoderma gomba kivonatából állítják elõ. Pótügynökök is szolgálják a testünket, amolyan szagkutyák szerepét játszva, állandóan keringenek a vérben. S míg a fehér vérsejtek képesek áthatolni a sejtek falán, a pótügynökök segítségével ez még könnyebben megy. Õk képesek továbbá növelni a vérellátást a csata helyszínén, illetve további sejteket hívni a csata színhelyére. A csatában is részt vehetnek, az elejtett ellenséget felfalják a macrophagok. 
 
Az immunrendszerre nemcsak a mérgek hatnak, Nagyon sok gyógyszer is megtizedelheti õket. A granulocytákra például halálos az aszpirin. 
Említettük, hogy egyes táplálékunk közvetlenül vagy közvetetten megtizedeli a hasznos kis katonáinkat. Ha magas a vércukor, bénítólag hat 
az immunrendszerre. A már említett fehér cukor akár fél órára is gátolhatja a védelmezõk munkáját ha gyulladásos betegséget kell legyõzniük. Viszont a vírusok nem szívesen veszik a savanyú környezetet. A legjobb rendelkezésünkre álló gyógyszer ellenük a citromos tea, sok C vitaminnal,(cukor nélkül, vagy ízesítésre használjunk egy kevés édesgyökeret. Az édesgyökér maga is vértisztító hatású. Sajnos, Magyarországon még mindig közhasználatban van a szacharin. Az állati kísérletek bebizonyították, hogy rákkeltõ anyagot tartalmaz, 
ezért Amerikában már több mint tíz éve betiltották a szacharin használatát.) A thymus és a lép A thymusz különleges szerv az emberi testben. Míg a szervezetünk többi része, így a belsõ elválasztású mirigyek is a testtel arányban növekednek, addig a thymus csupán az elsõ év végéig fejlõdik, aztán megáll. A pubertás után, pedig bizonyos mértékig összehúzódik. Magyarul csecsemõmirigynek is szokták nevezni. Régebben a tudósok azt hitték, hogy a thymusnak csak a csecsemõkorban van szerepe, létfontossága, mert a csecsemõkorban befolyásolja a szervezet mûködését. Ez, úgy néhány évtizeddel ezelõtt volt, amikor még nagyon keveset tudott az orvostudomány a thymusról. Nemrégen azonban kiderült, hogy a thymusnak sokkal több feladata van, közülük egyik legfontosabb szerepe az immun rendszer irányítása. Már említettük, hogy 
különleges kiképzésben részesíti a T sejteket. Fontos továbbá azt megemlíteni, hogy a thyroin munkáját is serkenteni lehet. 
 
A fültõmirígyrõl sem sokat tudott az orvostudomány a közelmúltig. Mi pedig csak annyit, hogy megnagyobbodása egy gyerekbetegség, a mumsz. Nos ez így van, csak azt kell hozzáfûzni, hogy közvetett úton, igen nagy szerepe van a thymus munkájának szabályozásában, sõt, serkentésében is. Váladéka, a parotin hormon ösztönzi a thymus mûködését, aminek következtében több T-sejt kerül a nyirokrendszerbe. Mint tudjuk, a T-sejtek felismerik az idegen testet a szervezetben. Ezek a sejtek nagy szerepet játszanak a fertõzõ betegségek leküzdésében. Ahhoz pedig hogy minél több parotin termelõdjön, szervezetünkben, és hogy bejusson a nyirokrendszerbe, a vérbe, és ellássa a thymust, úgy jutunk hozzá, ha táplálékunkat alaposan megrágjuk. A rágóizmok egyszerû mûködtetése szabályozza ennek a fontos hormonnak a kiválasztódását. 
 
A thymus belsõ elválasztású mirigy termeli a thymosin hormont, ami fontos szerepet kap a fehér vérsejtek munkájának serkentésében. Ha a nyirokrendszer, a mirigyek és az elvezetõk túl vannak terhelve komoly következmény léphet fel. A nyirokrendszer elveszíti a felügyeletét a T-
sejtek fölött, azok veszítenek aktivitásukból, legyengülnek. A legyengült ellenállás következtében sebezhetõvé válik a szervezet a betegségekkel 
szemben. A legnagyobb baj akkor következik be, ha a thymus munkája is lelassul, meggyengül. A szervezet általános ellenállása csökken a vírusokkal és baktériumokkal szemben. S ugyancsak kisebb az ellenállás az élesztõgombák és a bacilusok mûködésével szemben, s mind érezhetõbb a belekbõl terjedõ paraziták bomlasztó munkája. 
 
A meggyengült immunrendszer következtében nemcsak a már szervezetben elhatalmasodó mérges termékeknek válik szabaddá az út, de a kívülrõl behatoló bacilusok és vírusok sem tapasztalnak ellenállást. A lépnek is szerep jutott a szervezet védelmében a mikroorganizmusok, ellen valamint a vér raktározásában. Születésünk elõtt a lépben képzõdtek vörös vérsejtek. Születés után azonban ennek a szerepnek csak abban az esetben tesz eleget a lép. ha súlyos a vérszegénység. Szükség esetén, mint az erõs stresszártalom, 3,5 dl-rel is feldúsíthatja a vért, 
vagy ha a szükség úgy kívánja, akár percek alatt további két dl-rel. 
 
A lép egyik fontos feladata amolyan hulladéktelep-tisztító szerep. De ne higgyük, hogy ez egy utolsó, megalázó munka, A megsérült, lerobbant vörös vérsejtek maradványai ide kerülnek hogy a phagocytosisok megsemmisítsék õket. Itt vonják ki a globint és a vasat, hogy ezeket a fontos anyagokat visszajuttassák a csontvelõbe és a májba. Ha a lerobbanás hulláma ide is kiterjed, megszûnik a vér megtisztulása. A szervezet egészségi állapota súlyosbodik, eléri a mélypontot, teljes egészében kifejlõdik a gyógyszertõl való függõség. Ez nem egy szerencsés állapot. Mint tudjuk a gyógyszer csak úgy hat, ha a gyomor egészséges a feldolgozáshoz. De mivel minden baj ott kezdõdött, ebben az irányban nem kapunk segítséget. Sõt, mivel az immunrendszer munkája is tovább hanyatlik, a szervezetben elhatalmasodik a rák. Minél fontosabb szervezetet támad meg a betegség, annál kevesebb a lehetõség a gyógyulásra. A szervezetben elszabadulnak a rendszerek és szabályok. 
 
S úgy tûnik, csupán idõ kérdése, hogy a baljóslatú honfoglalók végképp átvegyék a szervezetünket. Azért, bármekkora is a baj, nem adhatja meg magát az ember a pusztulásnak. Az nem vitás, hogy egy-egy betegség, legyen az akár rák, vagy kevésbé ijesztõ lelet, minél kezdetibb szakaszban fedezik fel, annál több a remény a gyógyulásra. A mellrákot ma már szinte sikeresen gyógyítják. Mondani sem kell, hogy a kockázatos osztályba tartozók számára, és ötven év fölött kötelezõ a rendszeres ellenõrzés. Nem kell nagy szakértõnek lenni, ahhoz, hogy bármely betegséget könnyebb megelõzni, mint gyógyítani. A megelõzés azonban törõdés, odafigyelés. Nem csak önmagunkra, hanem azokra is akik gondjainkra vannak bízva. 
 
De ha már eldõlt, vagy még csak a gyanú áll fenn, ne késlekedjünk a gyógyítás elkezdésével, akár hagyományos gyógyítótól, akár a természetgyógyásztól kérünk segítséget. S az sem árt ha magunk is igyekszünk önmagunkon segíteni a táplálkozásunk utján. Láthattuk, milyen láncszerûen halad a szervezetünk túlterhelése. Mégis, ha legalább a májat idõnként tehermentesítjük, rövid idõ alatt érezhetõ az eredmény. 
 
A rákos betegséggel legjobb, ha szakorvoshoz fordulunk. Hiszen ma már nemcsak a mellrák gyógyítható, de mind jobb eredményt ér el az orvostudomány a többi betegség leküzdésében is. Egyet sohase felejtsünk el, azt, hogy a táplálékunk is lehet a kiegészítõ gyógyszerünk, ha vigyázunk az emésztésre, és arra, hogy ne fejlõdhessenek ki a mérget termelõ idegen bacilusok a vastagbélben. És ha huzamosabb ideig jobban odafigyelünk az elfogyasztott táplálék összetételére, a vitaminokra és az ásványi sókra, rádöbbenünk arra, hogy a betegség akkor lép fel, ha ezekbõl a fontos anyagokból nem jut elegendõ a szervezetünkbe, vagy mert hiányzik az étlapunkról, vagy pedig azért,mert nem tudjuk megemészteni. Tehát ha sikerül elegendõ gyomorsavat termelnünk, hogy felszívódjanak a fontos anyagok, a következõ lépés már csak az, hogy úgy válasszuk össze étrendünket, hogy az élelmünk tartalmazza ezeket az anyagokat.